Posztmodern távlatok a színjátszásban

Szeptember 14.-én újabb kiadásához érkezett a Szatmár Megyei Múzeum égisze alatt működő posztmodern távlatok művelődési műhely. A hétfő délutáni beszélgetés vendége Dr. Kovács Levente, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem tanszékvezető tanára volt, aki A posztmodern színház értéktávlatai címen tartott előadást.

A meghívottak között szerepelt Ilyés Gyula polgármester, Stier Péter, a szatmári Északi Színház ügyvezető igazgatója és Kereskényi Gábor alpolgármester. A műhely házigazdájaként, Kereskényi Sándor muzeológus kérdésekkel nyitotta meg a beszélgetést, miszerint a posztmodern történetek hogyan kapcsolódnak a kisebbségi színházba járók esztétikai igényéhez, majd átadta a szót a meghívott előadónak.

A máig ismert színház gyökerei a 19. századba nyúlnak vissza, amikor megkövetelték egy színdarabtól a történeti, a körülményi és a lélektani hűséget. Ebből jött létre a 20. század színháza, amelyben megnőtt a rendező fontossága, a színészt sokszor már csaj egyszerű jelnek tekintik - magyarázta a színházi szakember. A poszt-modern eljövetelét jelzi, hogy a színész az utóbbi tíz-húsz évben egyre fontosabbá válik és emelett három ábrázolásmód lép színpadra: az illúzióteremtő, az elidegenítő és az irracionális. Ennek kevert formái a poszt-modern színjátszáshoz kötődnek - fejtette ki Kovács.

A mai színház világ nem egységes egész és egyre színesebbé válik. Megszűnt a történelmi, lélektani hűség követelménye, akárcsak a logika ok-okozati követelménye. A posztmodern egy világlátás, nem stílusjegy, egy olyan korszak eredménye, amely mögött az élet áll - fogalmazta meg a szakember.

Sok taszító vonással is rendelkezik a poszt-modern színház, sokszor hiányzik az épkézláb történet, nincs objektív látószög, az ok-okozat is felcserélődik, mert a mi mindennapos életünk is ilyen - tette hozzá. A színház ablak a világ lényegére és a posztmodern rendetlenségben is felfedezhető egy iránytű a világ alapvető rendjére, ezért nem szabad elutasítani, hanem ugyanúgy ünnepien kell fogadni, mint ahogy régen tették - zárta mondanivalóját a színművészeti egyetem tanára.

Az előadást megbeszélést követte a kisebbségi színház szerepéről, finanszírozási lehetőségéről és létjogosultságáról. Ilyés Gyula polgármester mindenkit megnyugtatott, hogy a szatmári színjátszás nincs veszélyben, de a városvezetésben is egyre gyakoribbak azok a hangok, amelyek háttérbe tolnák a kulturális inztézményeket, amelyek úgymond kevés embernek vannak a hasznára és nem termelnek profitot. Anyagi veszteséget látnak benne, és pragmatikus okokból leállítanák - magyarázta az elöljáró.

Stier Péter is pozitívan látja a szatmári színjátszás jövőjét: a színház mindigis kiszolgálta a szatmári közönséget, és ez már az 56-ik évad lesz a magyar társulat történetében. Stier szerint az egyedüli hiányosság, ami ellen tenni kell, hogy menedzseri szinten is rendbe kell hozni ezt az intézményt. Kereskényi Gábor alpolgármester is az ésszerű gazdálkodás fontosságát hangsúlyozta, és azt, hogy a fenntartó intézmény a legkevésébé szóljon bele a belső, szakmai kérdésekbe.

A színház sorsa került terítékre a hétfői művelődési műhelyben.